A TÉR TÖRÉKENY GEOMETRIÁJÁN TÚL

Tomasz Piars / Plank Antal

Megnyitó március 14-én 18.00 órakor, Várgaléria

Megnyítja Patrycja Rup kurátor és művészeti menedzser

„Semmit sem látsz, amíg nincs meg a látásához szükséges metaforád.”
― James Gleick, Chaos: Making a New Science

 

A Tér törékeny geometriáján túl című kiállítás a lengyel művész, Tomasz Piars festményei és Plank Antal magyar szobrász munkái közötti párbeszéden alapul. A kiállítás bonyolult kapcsolatokat tár fel absztrakt geometriai tárgyak között, melyeket az alkotók az esztétikai formák és művészi stratégiák évtizedek és kontinensek átformálása révén elemeznek. A geometria metaforává alakul.

Tomasz Piars munkáiban a vonalak, szögek, formák és alakok együttesen alkotnak egy többszintes gyakorlatot a festészeti stratégiában, mely felfedi minden egyes darab csupasz szerkezetét. A Black Crystals című sorozat felgyülemlett titokzatos kristály-forma alakzatokat megjelenítő munkákból áll. Miközben ezek a különböző idődimenziókból, hagyományokból és vizuális rendszerekből való részletek ugyanazon a felületen fordulnak elő, nem törekednek az integritásra, ennek ellenére hangsúlyozzák egymás élességét és változatosságát. A festmények egy több dimenziós szerkezetet sejtetnek, olyan rejtett tereket, ahol a határvonalak nem puszta véletlen folytán hoznak létre új részeket. Ahogy bőségesen merítenek a művészet történelméből és újrahasznosítják a történelem különböző pillanatait, akár egyfajta képi feleletként értelmezhető a deleuze-i kristály-kép fogalomra, melynek értelmében az idő a múló jelenre és a megőrzött múltra oszlik. A múlt olyan, mint egy virtuális világ, amelyben elmerülve megpróbáljuk elérni a benne rejtett emlékeket, és emlékképek formájában felfrissíteni őket. Piars sorozatában a múlt különböző területeinek együttélését találhatjuk meg.

Plank Antal minimalista, fényes szobrai kísérletek egy új, tökéletes forma keresésére, miközben felhívják a figyelmet a munka materialitására. Attól függetlenül, hogy kivételesen kevés anyagot használt fel hozzájuk és egészen a geometriai absztrakció alapjaira csupaszította őket, megmaradt a szobrok sajátos könnyedsége és mozgalmassága. A szublimált futurisztikus struktúrák látszólag a tudomány és a technológia világához tartoznak, de valójában bennük a természetből ihletett formákat találunk. Kristályszerű, nagyméretű origamihoz hasonló vagy futurisztikus gépekre emlékeztető formákat öltenek magukra a szobrok. Ezek különböző vektorok és erők hatására vonalak által rendezett töredékekből állnak össze. Miközben a belső feszültség keletkezik, a művész arra törekszik, hogy megőrizze ezt az állapotot, ugyanakkor megtartsa az egyensúlyt. Munkái a mozgás érzetét keltik, egyúttal kifejezik az egyensúly elvesztésének kockázatát, így tükrözik a környezetünkben fellelhető dolgok folyamatosan változó állapotát. A műanyag mint fő anyag hangsúlyozza az alak integritását, de fizikai tulajdonságai miatt a törékenységre és labilitásra utal.

A kiállítás elemzi az örökölt és jól elfogadott metaforákat a geometriai absztrakcióról. Mindkét művész gondosan megfigyeli az őket körülvevő valóságot, érzékeli az energia feszültségét és áramlását, hogy dinamikus alkotásaik révén kifejezzék azt. A bemutatott művek felteszik a kérdést, mely történetek, elbeszélések alkalmasak arra, hogy segítsék az alkotások megértését. Másfelől, milyen történeteket mondanak el az alkotások? Milyen elbeszélések rejlenek a széttördelt darabok közt? Az alkotás arra kényszerít bennünket, hogy helyreállítsuk ezeket a történeteket, hogy újra megtaláljuk őket az összesűrített beszédmódban.

* A címet a Nicolas Roeg által rendezett Don't Look Now-ban (1973) megjelenő kitalált szereplő kitalált könyve ihlette.

 

BEYOND THE FRAGILE GEOMETRY OF SPACE

Contemporary art exhibition in House of Arts Veszprém, Várgaléria

Opening on March 14th at 6 pm

 ARTISTS: Tomasz Piars / Plank Antal

Opening speech by Patrycja Rup curator and art manager

 

“You don’t see something until you have the right metaphor to let you perceive it”

― James Gleick, Chaos: Making a New Science

 

Exhibition Beyond the Fragile Geometry of Space is based on the formal dialogue between paintings of Polish artists Tomasz Piars and sculptures of Hungarian artist Antal Plank. It reveals complex relations between abstract geometric objects analyzed by both creators through the reformulation of aesthetic forms and artistic strategies across decades and continents. Geometry becomes a metaphor.

In works of Tomasz Piars the lines, angles, forms and figures come along to create a multi-level exercise in painting strategies revealing the bare structure of each piece.Black Crystals series includes works consisting of accumulated mysterious crystal-shaped pieces.While these excerpts from different time dimensions, traditions and visual orders occur on the same surface, they do not endeavor to integrity, but still stress the sharpness and diversity of one another. The paintings suggest a multidimensional structure, hidden areas where the boundary lines do not accidentally establish new divisions. As they derive profusely from the history of art and bring back diverse historical moments, they may be seen as a pictorial answer to deleuzian crystal-image theory, where the time splits into passing presence and preserved past. The past is like a virtual world in which we immerse ourselves trying to reach memories hidden in it and update them in the form memory-images. In Black Crystals we find the coexistence of multiple areas of the past.

Minimalist bright sculptures of Antal Plank express formal experiment in a search of new perfect shape, simultaneously calling attention to the materiality of the work. Even though they are made with an extreme economy of means and reduced to the essentials of geometric abstraction, they maintained the unique ease and dynamics.Sublimated futuristic structures seem to belong to the world of science and technology, but only seemingly, because we can find in them forms inspired by nature.They take a shape of crystal-like solids, large scale origamis or futuristic machines.These consist of fragments organized through the lines due to influence of different vectors and forces. While the inner tension is generated artist aims to keep this condition and at the same time hold the balance. His works show the sense of motion and simultaneously express the risk of losing balance, this is how they reflect on the continuously changing states of things in our surrounding. Plastic as a main material emphasizes the integrity of the form, but due to its physical properties refers to their fragility and lability.

Exhibition analyses inherited and well accepted metaphors concerning geometric abstraction. Both artists carefully observe the reality around them, sense the tension and circulation of energy to express it through their dynamic creations. Presented artworks ask which histories and narrations are the appropriate ones to help read the object. In turn, what kind of histories does the object tell? What narrations are hidden behind broken pieces? The object forces us to recover these histories, to find them again within its condensed mode of telling.

*The title was inspired by a fictional book by a fictional character in Don’t Look Now (1973), directed by Nicolas Roeg